A legyőzött varázsló

írta Péterfi Orsi

Volt egyszer, hol nem volt hetedhét országon is túl, élt egy király. Ennek a királynak volt egy nagyon szép leánya, akit Bellának hívtak. A király és a leánya nagyon jól megértették egymást, soha sem veszekedtek.

Egy nap azonban a király nagyon dühős lett és elüldözte otthonról a királylányt. Bella nagyon sokat sírt, mert nem tudta, hogy az apja miért bánt így vele. A királylány hegyen-völgyön keresztül mendegélt, már egy hete nem evett és nem ivott semmit, amikor végre találkozott egy lóval.

- Jó reggelt Bella! Köszönt neki Csillag nevű ló!

A királylány nagyon megszeppent, amikor a lovat beszélni hallotta. Megkérdezte tőle, hogy honnan ismeri őt és hogyan tud beszélni.

A ló elmesélte Bellának, hogy ők testvérek, de amikor annyi idős volt, mint most ő, akkor egy varázsló elváltoztatta lóvá. A királylány megtudta, hogy az apja azért kergette el őt is a kastélyból, mert egy varázsló mindig, amikor a gyermek betölti, a tizennyolcadik évét egy állattá varázsolja őket.

Bella megtudja, hogy ez a varázslónak egy átka, mert amikor fiatal volt, a király nem őt vette feleségül, hanem egy másik lányt. A varázsló az erejét egy kardban tartja, ez pedig egy barlangban van elrejtve. Ahányszor állattá változtat, egy gyermeket a varázsló ereje mindig megnő, de ha megtalálod a kardot és kihúzod a földből, akkor a varázsló ereje gyengülni kezd, és végül meghal.

Bella és a testvére Csillag elindultak, hogy megkeressék a varázslót. Már három napja és három éjszaka vándoroltak, de még a varázslónak a hírét sem hallották. Egyszer csak nagy jajveszékelést hallottak. Körül néztek, de nem láttak semmit. Arra lettek figyelmesek, hogy valami a szoknyájuk szélét rángatja. Megláttak egy sereg manót. Nagyon meg voltak ijedve, mert egyik társuk beszorult egy hasadékba és ők nem tudták kiszabadítani. Megkérték a lányokat, hogy segítsenek rajtuk. A lányoknak nem kellett kétszer mondani a manók segítségére siettek. Kiszabadították a kis manót a hasadékból és mindenki nagyon boldog volt. A manók vezetője a következőket mondta nekik:

- Itt van ez a síp, és amikor segítségre szorultok, csak fújjatok bele és mi rögtön ott leszünk. Jó tett helyébe jót várj, mondták a manók és el is tűntek.

A lányok tovább mentek és estére elértek egy sűrű bozontos erdőhöz. Ahhoz, hogy eljussanak a varázslóhoz át kellett menjenek az erdőn. Az erdő szélén megpillantottak egy szörnyűséget, nagyon megijedtek és vissza akartak fordulni. Az erdőt egy kétfejű kutya őrizte. Amikor meglátta őket nagyon dühős lett, a szájából békák ugráltak ki. Először a két testvér nagyon megijedt, de aztán eszükbe jutott a manók tanácsa és belefújtak a sípba.

Mindjárt megjelentek a fürge manók és furfanggal legyőzték a kétfejű kutyát.

- Fürge manók, köszönjük a segítséget, nélkületek nem tudtuk volna legyőzni őket, - mondta a két testvér.

- Mondtuk nektek, hogy bármikor segítünk, csak egyet fújjatok a sípba és mindjárt ott vagyunk. Jó tettért jót várj, kiáltották a manók és el is tűntek.

A lányok tovább indultak, megint három napot és három éjjelt mentek ameddig egy tó szélére értek. Ebben a tóban élt hétfejű sárkány, aki tüzet okádott. Megint belefújtak a sípba segítséget kérni a manóktól. Azok rögvest ott is teremtek és megkérdezték, hogy miben lehetnek a segítségükre.

- Fürge manók, ne haragudjatok, hogy megint zavarunk, de nem tudunk tovább menni a sárkány miatt. Segítsetek, hogy legyőzzük őket! – kérték a lányok.

A manók cselhez folyamodtak és gyorsan legyőzték a sárkányt. A lányok nem győztek hálálkodni a manóknak, ők pedig gyorsan eltűntek azt kiabálva, hogy jó tett helyébe jót várj!

A lányok mire magukhoz tértek már egyedül voltak, senki sem állt az útjukban, tovább tudtak menni. Három napon keresztül csak mentek és mentek, már fel is hagyták a reményt, hogy megtalálják a varázslót, amikor egy barlanghoz értek. A barlang bejáratát egy kígyó őrizte. A lányok sokat tanakodtak, hogy hogyan is győzhetnék le a kígyót, végül belefújtak a sípba. A manók meg is jelentek és pillanatok alatt le is győzték a kígyót. Bella és a testvére megköszönték, hogy harmadszor is segítettek rajtuk. A manók a szokásos módon köszöntek el a lányoktól. Végre megtalálták azt a helyet ahol a kard volt elrejtve. Közös erővel kihúzták a földből és egyszer csak egy nagy sikoly hallatszott. Ez volt a jel, hogy a varázsló ereje gyengül és végül meg is hallt, mert Csillag lánnyá változott.

A lányok nagyon megörvendtek, hogy sikerült győzniük és visszaindultak apjuk palotájába. Az úton hazafelé találkoztak két szegény fiúval, akik munkát kerestek maguknak, mert árván maradtak. Az egyiket Antoniónak a másikat pedig Jánosnak hívták. A lányok megsajnálták őket és azt mondták, hogy apjuk házában mindig szükség van a dolgos kézre. Mikor beléptek a palota kapuján a fiúk nagyot csodálkoztak, mert a lányok nem árulták el, hogy az apjuk király. A király nagyon megörvendett, hogy visszakapta a lányait.

A fiúk nagyon dolgos kezűek voltak, a király is megszerette őket. Ahogy telt az idő a lányok és a fiúk egymásba szerettek. A király nem is ellenezte a dolgot, mert már nagyon idős volt és örvendett, hogy a lányai jó kezekben lesznek. Megtartották a hetedhét országra szóló lakodalmat, Antonio Bellát, míg János pedig Csillagot vette feleségül. A király nekik adta egész királyságát és még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Itt a vége fuss, el véle. Lehet, hogy igaz volt, de lehet, hogy nem, ha kíváncsi vagy járj utána!

 

---

 

PISTIKE, A HŐS

írta Hatházi Soma

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú. Ezt a kisfiút Pistikének hívták. Pistikét egyszer egy nagy balszerencse érte... Az történt, hogy egy nap eltörte anyukájának az imádott tükrét. Pistike nem tűrte, ha valaki szidta, ezért világgá ment, pedig még csak 10 éves volt. Összepakolta a kis tarisznyáját és késő este útnak indult. Megfogadta, hogy meg nem áll, ameddig nem fogja látni otthonát. Éjjel, amikor már jó messze volt a házuktól, ledőlt pihenni. Amikor felébredt, kinyitotta a szemét és azt látta, hogy a levegőben van. Felnézett és egy ház méretű varjat talált. Elordította magát:

- Ááááááááááááá!!!! Segítség!!! - ám ekkor megszólalt a vajú:

- Ne aggódj, nincsen semmi baj. Biztonságban vagy.

- Nem hiszek neked!!! Tegyél le, de azonnal!!!

- Nem. - repült, repült ameddig a szem ellát sőt, még azon is túl. Ott aztán lerakta egy hatalmas palota elé.

- Ez a tiéd. - mondta a varjú.

- Nem hiszek neked! Bizonyítsd be!

A varjú bekísérte, ahol minden csillogóra volt sikálva. Egy porszem se volt található.

- Na, ez igen! - mondta Pistike - És ez mind az enyém?

- Persze. Gyere, körbevezetlek.

A varjú körbevezette Pistikét. Pistike ámuldozva nézett jobbra-balra. Vagy 45 hálószoba, 30 mosdó, 4-5 konyha és persze 25 étkező volt ott. Pistikének nagyon tetszett, nem is tudta, hogyan hálálja meg, ezért csak annyit mondott:

- Kösz! - Ám ez nem volt minden. Pistikét nagyon keresték a szülei, és már az egész faluban is elterjedt a hír, hogy: ”MEG KELL KERESNI PISTIKÉT!!!” A szülei nagyon aggódtak, vajon mi lehet Pistikével?

 

Ám Pistikének ez a vár túl nagy volt, ezért inkább csak annyit kért, hogy egy kis útravalót adjon meg egy útitársat. A varjú megadott mindent, amit kért sőt, még egy olyan tarisznyát is adott, amely sohasem lesz tele és a súlya sem növekedik soha. Pistike elköszönt és tovább folytatta az úját. Este kivett a tarisznyájából egy kétszemélyes ágyat és lefeküdt az útitársával együtt. Ám reggel a földön találták magukat, mivelhogy egy nagy robotcsorda hemzsegett körülöttük.

- Kik vagytok, és mit akartok?-kérdezi Pistike.

- Biiip. Biiip. Mi nem bántunk titeket, békés szándékkal jöttünk. Csak annyit szeretnénk, hogy segítsetek nekünk. Egy hatalmas szörnyeteg garázdálkodik a környéken. Meg kell ölnötök. Pistike nem tudta, hogy mit tegyen.

- Rendben. Én és az útitársam megöljük azt a fenevadat.

Útnak indultak. Pistike mindenkinek adott egy-egy lovat, és azzal indultak el. Egy nap múlva meg is érkeztek. A robotok már nem követték tovább a sűrű erdőbe.

- Onnan még senki sem jött ki! Nagyon vigyázzanak! Sok szerencsét!

- Reméljük, hogy meglesz... - Pistike igazán megijedt, amikor meghallotta, hogy onnan még senki nem jött ki, de ő azért is bement. A fák között szélsuhogást lehetett hallani. De ez nem a szél volt, hanem a fenevad. Csak a szellő hallatszott utána, mivelhogy villámgyors volt. Tíz perc után Pistikének elfogyott a türelme, és eldobta a kardot bal kezével, amely pontosan a fenevad szeme közé fúródott. Amikor kiment az erdőből, akkor diadalmasan felmutatta a fenevad fejét. Mindenki a robotok közül sőt, még az óriási nagy palotából is itt volt, amint hallották a hírt. Mindenki ujjongott a hősnek. De ekkor megszólalt egy ismeretlen hang:

- Pistike! Jó reggelt! Hasadra süt a nap! Ideje suliba menni!

Hát lehet egy ennél érdekesebb álom?

---

A BOLDOG KIRÁLYFI MESÉJE

írta Asztalos Evelin

Egyszer volt, hol nem volt, a biztos, hogy régen volt egy gazdag ország. Ebben az országban a szegények és gazdagok is egyformán éltek.

Az országnak olyan királya volt, hogy parancsába adta mindenkinek dolgoznia kellett, kinek a mezőn, kinek a palotájába és sokan dolgoztak az istállóban,

Mert nagyon sok szép paripákat gondozhattak. Sok szép udvarhölgyek vették körül, mert a jó királynak volt egy fia, aki nem szeretett dolgozni és nagyon unta a királyi életet. A jó király, azért volt híres, mert mindenkinek egyformán fizetett meg, éppen ezért minden emberfia jókedvvel dolgozott reggeltől, estig.

Mégis fizetett a király mindenkinek pénzzel, terméssel és mindenkiről gondoskodott, hogy háza és földje, legyen.

Az emberek hétköznap dolgoztak és vasárnap templomba mentek és minden ünnepet három napig, ünnepelnek.

Ittak, ettek, jól éreztek magukat, csak a királyfi volt szomorú, mert egész nap unta magát. A jó király kihirdette, hogy keresnek a fiának egy olyan leányt

Aki megtanítja a lusta fiút dolgozni, múlatni és táncolni. A királyfi azt mondta. Hogy ő megy el egyedül lánykérőbe, és csak akkor jön vissza, mikor megtalálja az igazit.

Három nap és három éjjel mendegélt, míg nem egy kis falu határába nem ért. Ott szorgalmasan és jó kedvvel dolgoztak. Ahogy odaért megpillantott egy szép

falusi szegény leányt és rögtön meg is szerette, mert a leány nagyon szép, szorgalmas és ügyes volt.

Meg is kérdezte a királyfit, hogy mi járatban van. Erre a királyfi ezt válaszolta:

-Hát én lelkem gyönyörű virágom én pont egy ilyen szorgalmas, vidám és szép leányt keresek mind te.

A leány  bátran válaszolt  a királyfinak:

-Felséges uram királyom  én minden parancsát teljesítem ,ha kegyelmed ugyan ilyen jó kedvvel  és szorgalommal dolgozik, mint én .

Erre a királyfi azt válaszolta:

- Édes virágom ,gyönyörű violám  én  még a kezedet  is megkérem  ,hogy légy a feleségem.

A szegényleány alig hitt a fülének mikor ezt hallotta.

Így válaszolt:

- Én leszek a  királyfi felesége, csak én nékem  sok kívánságom lesz  uram királyomhoz.

A királyfi  erre azt mondta:

- Kérj bármit, mert kívánságodat teljesítem.

A szegény leány kijelentette :

- Uram királyom  én szeretném, ha itt maradna velünk  a faluba,  és itt dolgozna  vidáman velünk ,szeretném, ha sok gyerekünk lenne.

A királyfi  erre azt válaszolta:

- Örömmel teljesítem  minden kívánságod ,mert úgy érzem,  hogy semmi sem lehetetlen, amit kérsz.

Ökörszekérre pattantak és boldogon mentek az öreg királyhoz bejelenteni, hogy a királyfi és a szegény leány  összeházasodnak  és nagy lakodalmat

csapnak ahol mindenki szívesen lesz látva.

Látta az öreg jó ,gazdag király  hogy a fia milyen boldog így válaszolt:

-Édes fiam, látom, hogy a  lustaságot és  szomorúságot az örömmel végzett munka teszi boldoggá.

Hetedhét országra szóló lakomát csaptak  és boldogan éltek sok-sok gyerekkel, amíg meg nem haltak.